A csillagjegy története: A Bika csillagkép megfeleltése a bikával valószínűleg már a rézkorra, sőt talán a késő kőkorszakra nyúlik vissza. Michael Rappenglück, a Müncheni Egyetem tudósa úgy véli, hogy a Lascaux-i barlang Bikák Termében található egyik barlangrajz, amely i.e. 15 000 körül keletkezhetett, már a Bika csillagképet ábrázolja, elmélete szerint a Plejádok ábrázolása mellett, bár ez az elmélet nem széles körben elfogadott.

A rézkorban és a kora bronzkorban (a Bika Világkorszakában) a Bika csillagkép jelölte a tavaszi napéjegyenlőséget, bár az i.e. XXIII. század környékén a tavaszi napéjegyenlőség idején a Plejádok voltak a legközelebb a Naphoz. A babilóniai asztrológia egyik kompendiuma is felsorolja a Bika csillagképet, mint ”Mennyei Bikát”. Mivel ez a csillagkép jelölte a tavaszi napéjegyenlőséget, a babilóniai zodiákus első konstellációja is a Bika volt, amelyet úgy hívtak ”Az elől álló Bika”. A Bika csillagképet az akkádoknál is megtaláljuk, In Shũr néven.

A Mennyei Bikának ugyanez az ikonszerű képe megtalálható a Denderai Zodiákus asztrológiai ábrái között is. A Denderai Zodiákus egy lapos dombormű, amely az égi félgömböt ábrázolja. Az egyiptomi Dendera település Hathor-temploma tetejére épült Ozírisz-kápolnák egyikének mennyezetét díszítette, jelenleg pedig a párizsi Louvre-ban őrzik. Ezeknél az antik kultúráknál a bika szarvai még felfelé vagy hátrafelé, míg a későbbi görög ábrázolásokon előrefelé mutattak. Az egyiptomiak számára a Bika csillagkép egy, az élet tavaszi megújulásához társított szent bikát jelképezett. Mintegy 4000 évvel ezelőtt a tavaszi napéjegyenlőség még a Bika jegyében köszöntött be, az északi égbolton a Bika állt a legközelebb a Naphoz a tavasz kezdetekor, és hozta meg a föld megújulását az antik csillaghit szerint.

A görög mitológia Zeuszt azonosította Taurussal, aki egy csodálatos fehér bika képét magára öltve csábította el Európét, a mondabeli föníciai királylányt. Az illusztrációkon e csillagképnek csak az elülső részét ábrázolták, köszönhetően annak, hogy a Bika részben a vízbe merült, ahogy Európét a tengerben Kréta szigetére vitte a hátán. A monda több csillagkép nevét is felsorolja, ahogy Zeusz, bika képében és Európé az ég tengerként jelképezett területén haladnak keresztül. Akuszilaosz, görög író ugyanakként jelöli meg Taurus bikát, mint aki a Poszeidón által megőrjített Krétai Bika mítoszát ihlette, akit végül Héraklész szelídített meg az Eurüsztheosz királynak végzett hetedik munkája során.

Bika-kultuszt vagy annak (feltételezhető) nyomait sok helyen találunk az antik világban, például Mezopotámiában, ahol a bika a félholdat jelképező szarvaival már a korai időktől kezdve lunáris szimbólum, a Kréta szigetén virágzott minószi civilizációnál (Minótaurosz, Minósz király szörnyszülött fia, akit Thészeusz győzött le), az Indus völgyében, ahol Nandi, a bika Shiva isten hátasa és legfőbb követője, Kelet-Anatóliában, valamint Cipruson. Egyiptomban a bikát Ápiszként tisztelték, aki Ptah isten és később Ozírisz megtestesülésének tartottak, Heliopoliszban pedig Mnewer bikaistenségnek hódoltak, aki Atum-Ra megtestesülése volt. Bikaáldozatra a keltáknál is találunk példát. A Földközi-tenger partvidékén a kánaániták Moloch istenét, akit az ábrahámi tradíciók később démonizáltak, szintén sokszor ábrázolták bikaként. Megemlíthetjük még a hellenisztikus-római szinkretikus, Mithrász-kultusz nevű misztériumvallást, amely leginkább a Római Birodalom katonái közül szedte híveit az i.u. I-IV. században, ahol az asztrális bika megölése különleges jelentőséggel bírt.

A zsidó-keresztény kultúrkörből is ismerős számunkra a bika alakja abból az ótestamentumi epizódból, amelyben Áron egy aranyborjút készít, amit a zsidók imádni kezdenek. Mózes visszatér a Sínai-hegyről, ahol az Úr kőtáblákra vésve kinyilatkoztatta számára és népe számára a Tízparancsolatot, és látja, hogy népe a bálványt imádja, amiért haragjában közibük vágja a kőtáblákat. Ez a bibliai rész kitűnően bemutatja a Bika Világkorszakának végét, és a Kos (a judaizmus által fémjelzett) Világkorszakának kezdetét. A kereszténységben a bika már a ”harcképtelen” ökör formájában, az újszülött Jézus jászla mellett jelenik meg.

Mind a mai napig élő, ősi eredetű spanyol hagyomány a bikaviadal és a Pamplonában évente, San Fermín védőszent napján megrendezésre kerülő bikafuttatás.