A csillagjegy története: Az Ikrek csillagképet a görög mondabeli testvérpárral, Kasztórral és Polüdeukésszel (latin neve: Pollux), közös nevükön a Dioszkuroszokkal (a.m. Zeusz-fiak) azonosítja a hagyomány. Az ikrek édesanyja Léda volt, a hattyúvá vált királyné, akinek a tojásából keltek ki a testvérek, de míg Kasztór apja Tündareosz spártai király volt, Polüdeukészt maga Zeusz nemzette. Polüdeukész ezért halhatatlannak született, míg fivére, Kasztór halandó volt.

Polüdeukész roppant erejével és ökölvívó tudományával tűnt ki, Kasztór pedig felülmúlhatatlan volt kocsihajtásban és vad lovak megfékezésében. A két fivért példás testvéri szeretet fűzte össze. Együtt vettek részt számos hősi vállakozásban, például az argonauták útján, a kalüdóni vadkanvadászaton, és harcoltak Héraklész oldalán is az amazónok elleni háborúban. Együtt szerezték vissza húgukat, Helenét – aki édesanyjuk, Léda másik tojásából született, és aki később Priamosz trójai király felesége lett –, amikor Thészeusz elrabolta őt.

Ám később bekövetkezett a baj. A testvérek unokafivéreikkel, Lünkeosszal és Idasszal együtt raboltak marhákat, s mivel az osztozáson azok becsapták őket, bosszúból elragadták cinkosaik jegyeseit, Leukipposz lányait. Az ezt követő csetepatéban Kasztór életét vesztette; Polüdeukész ekkor le akart mondani a halhatatlanságról, amely örökre elválasztotta volna szeretett fivérétől. Zeusz végül úgy döntött, hogy a két ikertestvér együtt maradhat, ha egyik nap az alvilágban, másikon az égben időznek. Emléküket őrzi az égen az Ikrek csillagkép.

A marhalopással kapcsolatos mítosz eredete régebbi legendákkal függhet össze, amelyek a Tejutat tejet adó tehenek csordájaként írják le. A csillagtérképeken az ikreket általában úgy ábrázolják, amint éppen elhajolnak a Tejúttól, máskor meg úgy, hogy az egyik éppen a Tejutat járja, mintha épp marhákat hajtana el, a másik pedig kívül áll rajta, mintha figyelne.

A legenda úgy tartja róluk, hogy képesek voltak fényként megjelenni, aranyszínű szárnyakkal a levegőben száguldani, ugyanakkor a viharzó tenger hullámait is lecsillapítani. Az ókori hajósok róluk nevezték el az árbocok csúcsán néha megjelenő fénytüneményt (amit ma Szent Elmo tüzének neveznek), s úgy tartották, hogy ha ikerlángként jelenik meg, az a vihar közeli végét jelenti, ezért aztán az ikerpár a tengerjárók pártfogója lett. Nagy csatákban megmentőként jelentek meg, állítólag az i.e. 405-ben vívott aigoszpotamoi-i csatában is megjelentek a spártai Lüszandrosz hajóján.

A magyar mondakincs is megemlékezik a csillagképről Két Árva néven. A monda szerint két árva élt egy faluban, ám senki sem segített nekik, még egy falat kenyeret sem kaptak. Egy nap eltévedtek az erdőben, örökre nyomuk veszett, de Isten felrakta őket a mennyboltra, hogy mindig figyelmeztessék az embereket.