A csillagjegy története: Az i.e. 2000 körül készült egyiptomi feljegyzések Szkarabeuszként írják le a Rák csillagképet, amely a halhatatlanság szent szimbóluma volt, bár egyes nézetek szerint Babilóniában és i.e. 4000 körül Egyiptomban is teknősbékaként ábrázolták.

A Rák csillagképet az antik Görögországban élő költő, Aratosz is Rákként (Karkhinosz) említi, amit olyan nagy görög csillagtudósok, mint Hipparkhosz és Klaudiosz Ptolemaiosz is követtek, majd a X. (Bölcs) Alfonz kasztíliai király udvarában a XIII. században keletkezett asztrológiai táblázatok is e név latin formáját használták a konstelláció megjelölésére. Az antik Rómában a csillagkép neve Litoreus (parton élő), illetve Astacus, Cammarus vagy Nepa volt, amelyek jelentése rák, homár, illetve skorpió.

A csillagképet egy XII. századi illusztrált asztronómiai kézirat vízi bogárként ábrázolja. A XV. században nagy folyami rákként ábrázolták, majd a XVII. században homárként is leírták.

Athanasius Kircher XVII. századi jezsuita tudós szerint a kopt Egyiptomban Bestia seu Statio Typhonis (a Sötétség Uralma) néven említették a konstellációt. Jérôme Lalande XVIII. századi francia csillagász Anubisszal feleltette meg, azzal az egyiptomi istenséggel, akit általában a Szíriusz bolygóval azonosítottak.

A csillagképnek nevet adó rák az egyik teória szerint Héraklész tizenkét munkája közül a másodikban játszik szerepet. Míg Héraklész éppen hősies küzdelmet folytatott a sokfejű lernéi hidrával, Héra istennő, aki nem szívelte őt, a rákot küldte oda, hogy vonja el a hős figyelmét. A rák megragadta Héraklész lábujját az ollóival, de a hérosz, szinte meg sem szakítva a hidrával vívott nagy csatát, széttaposta lábával a rákot. Héra, aki hálás volt a ráknak hősies bár sajnálatos kimenetelű erőfeszítéséért, helyet adott neki az égen. Csillagai közül azonban egyik sem világíthatott fényesen, mivel a kis állatnak nem sikerült teljesítenie a küldetését.

A másik változat szerint amikor Héraklész a vízikígyóval küzdött, a vízi állatok közül mindegyik mellé állt, kivéve a rákot. Héra jutalmul a rákot az égre emelte.

Állítólag a Rák csillagkép adott helyet az akkád Dél Napjának, feltehetően amiatt a pozíció miatt, amelyet a nagyon kora ókorban a téli napfordulókor elfoglalt. Ám később a Duzu elnevezésű negyedik hónappal hozták kapcsolatba (a modern nyugati naptár szerint ez június-július), és a Nap Északi Kapujaként volt ismert.

Mivel kevés csillagból áll, és legfényesebb csillagai is csak 4 magnitúdósak, a Rákot gyakran tekintették a ”Sötét Jegynek”, különös módon feketének és szemek nélkülinek leírva a konstellációt. Dante az Isteni Színjáték Paradicsom színében így utal a Rák csillagkép e bágyadt fényére és égi pozíciójára: