A csillagjegy története: A Vízöntő az Állatöv egyik legrégebbi csillagképe. A Tengernek hívott égi régióban található, amely annak köszönheti nevét, hogy sok, a víz elemhez társítható konstellációnak ad otthont, mint például a Cet, a Halak, vagy az Eridanus (folyó).

A különféle ábrázolások a Vízöntő emberfiguráját fényesebb csillagokkal festi meg, míg a halványabb csillagok azt az edényt képviselik, amelyből az alak a vízsugarat önti. A víz délnek folyik, a Halak csillagkép déli tagjának szája felé.

A babilóniai csillagkatalógusok ”A Nagy Ember” elnevezéssel utalnak e konstellációra, amely magát Ea isteni jelöli. A kora bronzkorban a Vízöntő csillagképben tartózkodott a Nap a téli napforduló idején. Az óbabilóniai csillagászatban Ea uralta a Nap útjának legdélebbi szakaszát, amelyet ”Ea Útjának” neveztek, és 45 napnak felelt meg a téli napforduló kezdete előtt, illetve a vége után.

A görög hagyományok csak egyetlen vázaként ábrázolják, amelyből vízsugár folyik a Piscis Australis felé. A csillagkép neve a hindu zodiákusban kumbha, azaz ”vizeskorsó”, ami arra utal, hogy a zodiákus görög közvetítéssel jutott el Indiába.

A görög mitológia a szép ifjúval, a Trója nevét adó Trósz király fiával, Ganümédésszel azonosítja a Vízöntő csillagképet, akibe Zeusz isten egy nap beleszeretett. Egyes források szerint az istenek királya Éósztól, a hajnal istennőjétől rabolta őt el, mások szerint pedig akkor ragadta el, amikor az ifjú a nyáját legeltette az Ida hegyen. Zeusz sas képében szállt alá, és vitte el Ganümédészt az Olümposzra, ennek állít emléket a Sas (Aquila) csillagkép. Zeusz az ifjút az istenek pohárnokává tette, a Serleg (Crater) csillagképet néhányan az ő edényével azonosítják.

A mondák szerint Trósz király csak évekkel később tudta meg, hová került a fia, és olyan keserves siránkozásba kezdett, hogy Zeusz elküldte neki Hermésszel a világ legjobb és leggyorsabb lovait, amelyek olyan gyorsan futottak, hogy még a vízen is átmentek. Hermész egy aranytőkét is ajándékozott Trósz királynak. A lovakat aztán Héraklész nyerte el a királytól, amikor megszabadította a várost a Poszeidón által küldött tengeri szörnytől.

Ganümédész ugyan az Olümposzon maradt Zeusz szeretőjeként, de ezt Héra istennő nagyon is zokon vette, és ugyan a halhatatlanságot is elnyerte, Zeusz, féltve szerelmét felesége haragjától, az égre helyezte a szép ifjút.

Más források a Nagy Árvíz-mítosz görög változatával hozzák kapcsolatba a csillagképet, azzal a személlyel azonosítva a Vízöntőt, aki a Földet vízzel árasztotta el. Az Eridanus folyóról elnevezett csillagkép folyóját egyesek szerint a Vízöntő önti serlegéből.

Némelyik görög monda Héraklésszel hozza kapcsolatba a Vízöntő csillagképet. Héraklész ötödik munkája során azt a feladatot kapja, hogy takarítsa ki egy nap alatt Augeiász istállóját. A hős eltereli a két közeli folyót, amelyek így kihordanak minden szennyet az istállóból. Nyolcadik munkája során pedig egy félszigetre űzi Diomédész (a Pegazus csillagkép által képviselt) emberevő lovait, amelyek megszerzését kapta feladatul, és a saját maga ásta árkot vízzel elárasztva egy szigetet hoz létre, így ejtvén csapdába az állatokat.