A csillagjegy története: A Halak a Zodiákus egyik legkevésbé fényes csillagképe, amely két, a farkuknál egy hosszú zsinórral egymáshoz kötött halat szimbolizál, de a csillagokba két pálcikaember is beleképzelhető, amelyeknek a más ábrázolások szerinti egy-egy hal a fejük. A korai görög mitológiában olyan leírást is találhatunk, amely szerint a konstelláció két, egy ponthoz kötött embert ábrázol, és csak a déli hal (Piscis Australis) csillagegyüttesét tekintik halnak. A Vízöntő csillagkép a déli hal felé árasztja vízsugarát.

A csillagkép eredetileg egyetlen halból állt (például a babilóniai ”a hal, Ea” nevezetűből), amelynek eredete Atargatis, egy félig embertestű, félig haltestű szíriai istennő volt. Ez az egyetlen halból álló konstelláció aztán egy másik csillagképpel összeállítva egyesült a Halak csillagképben.

Egy görög mítosz szerint a konstelláció Aphroditét és fiát, Éroszt (római Vénusz és Cupido) ábrázolja, akiket egyszer megtámadott a szörnyeteg Tüphón. Anya és fia hallá változva a vízben menekültek, és hogy ne veszítsék el egymást a sodrásban, egy szalaggal kötötték össze magukat a lábuknál fogva. Ezt a szalagot, amely a csillagkép ábrázolásában is megjelenik, a szeretet kötelékének tartják. Más források szerint két hal mentette meg Aphroditét és Éroszt, amikor az Eufrátesz vizében Tüphón elől menekültek, akiket aztán hősies cselekedetük elismeréseként a hálás istenek az égboltra helyeztek.

A Halak a kereszténység és Krisztus jelképe is, mivel a Nap akkor került a tavaszi napforduló időpontjában a Kosból a Halak csillagképbe, amikor Krisztus megszületett. Ekkortól számítjuk a Halak világkorszakát, amelyet aztán sorban a Vízöntő kora követ. A hal a Bibliában is számtalanszor jelenik meg, például Jézus első követői, Simon és András halászok voltak, Krisztus pedig azt mondta nekik, "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket." (Márk, 1:17). Krisztus egy ünnepségen ötezer embert két hallal és öt kenyérrel lakatott jól (Máté, 14:13–21). A hal szimbolizálja még a vízzel való keresztelkedést, a spirituális újjászületést, a feltámadást és a feltétel nélküli szeretetet.

A hal szimbólum, azaz a két, egymást metsző körívvel ábrázolt Ichthys fontos jelkép volt tehát az őskeresztények számára, akik titkos jelként használták. A jelet megtaláljuk a Kr.u. első századi római katakombákban. A hagyományok szerint a korai keresztények a Krisztus utáni első néhány században folyt üldöztetéseik során találkozóhelyek és sírok megjelölésére, valamint barátok és ellenségek megkülönböztetésére használták e szimbólumot. Az Ichthys görög szó betűi akrosztichónként a Iēsous Christos, Theou Huios, Sōtēr (magyarul "Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó") szavak kezdőbetűit adják ki. Néhány keresztény mozgalom és szabad keresztény gyülekezet 1965-től kezdődően máig is használja ezt az újjáélesztett szimbólumot. A katolikus pápák hivatali gyűrűjét halászgyűrűnek nevezik.

A buddhizmusban a hal a ”hét jelenség” egyikeként a vágyak kényszere és a függőség alóli felszabadulást szimbolizálja.